Thierry Henry - G-Portál

Thierry Henry napjaink egyik legjobb csatára, aki hihetetlen dolgokat képes mûvelni a pályán - tulajdonképpen nem csak hagyományos középcsatár, de a középpálya bármely részén képes világklasszis teljesítményre. Nem véletlen, hogy a világ nagy klubjai kitartóan ostromolják már évek óta, legszorgalmasabban a Real Madrid, ahol Zidane elõtt együtt játszhatna kedvenceivel, Raúllal és Ronaldóval.

A ballábas párizsi srác (nagybátyja 400-as futóbajnok volt) az AS Monacóban tûnt fel elõször, ahol már 17 évesen bemutatkozhatott a Ligue 1-ben, s elsõ találatát is megszerezte abban az esztendõben. 19 évesen már alaptag a hercegség csapatában, s bár csak nyolc gólt szerzett, remekül játszott Trezeguet-vel, Barthezzel, Thurammal együtt - nem is csoda, hogy bajnokok lettek s a válogatottba is bekerült fent említett csapattársaival együtt. 1997 októberében mutatkozhatott be Dél-Afrika ellen a gallok között, majd óriási meglepetésre Jacquet beválogatta a kékek keretébe a hazai világversenyre is. Henry meghálálta a bizalmat, tulajdonképpen itt lett világszerte ismert, itt érett klasszis játékossá. Ekkor még egyébként inkább jobbszélsõt, mint középcsatárt játszott. Hamar ki is nõtte a Monacót: a Juventus 8 millió dollárt sem sajnált érte, ám mindössze egy fél évet töltött el Torinóban, ahol csapnivalóan játszott, szinte el sem hittük hogy ez a srác száguldozott oly' kiválóan a tavalyi világbajnokságon...

Nyáron óriási meglepetésre az Arsenal látott benne fantáziát, 17 millió eurót kínált érte, amire a boldog zebrák azonnal rábólintottak. Érdekes, hogy az Arsenal mind a három olasz nagycsapattól, a Milantól, a Juventustól és az Intertõl is vett egy-egy csalódást okozó sztárt: Vieirát, Henryt és Kanut. Thierryt éppen honfitársa, a Realba (kb. 22 millió fontért) távozó Anelka helyére vették meg, talán ezért voltak ilyen bõkezûek a torinóiakkal. Wenger tudhatott valamit: az 1999-ben csetlõ-botló fiú Angliában valósággal megtáltosodott, s ígéretbõl legendává nõtte ki magát, lassan beapplikálják a Premier League címerébe is. A 2000-es EB-n is remekül játszott a friss angol gólkirály, bár a döntõben gólképtelen maradt, Wiltord és Trezeguet elvégezte helyette a munka oroszlánrészét. A 2001-2002-es szezonban is duplázott (bajnokság, FA-kupa) az ágyúsokkal, szokása szerint bekerült az Év csapatába s õ lett a Premiership legjobbja is; de a világbajnokság rémálommá vált számára: lõtt két kapufát, majd a mindent eldöntõ, uruguayiak elleni sorsdöntõ csoportmérkõzésen buta módon kiállítatta magát! 2003-ban is remekelt, begyûjtött egy FA-kupát, lõtt 24 gólt otthol, hetet a Bajnokok Ligájában (közte a Róma elleni mesterhármast), de a régóta üldözött trófea, a BL elérhetetlenül lebeg Henry és az ágyúsok elõtt. Talán majd jövõre, a Reallal?

A bajnokság gólkirályaként és legjobbjaként szaladt a 2004-es Európa-bajnokságnak, ahol mindenki aranyat várt a galloktól, tõle pedig azt, hogy végre nemzetközi szinten is megkoronázzák. A csoportmeccseken mindössze a svájciak ellen lõtt (két) gól, majd a görögök ellen élete egyik legrosszabb teljesítményével állt elõ, szörnyen lelketlenül és fantáziátlanul játszott a többiekkel együtt. Az újságok gyakran beszélnek arról, hogy a kizsigerelt sztárokat nem érdekli, nem motiválja az EB, s szinte mindenki õt hozta elsõ helyen példaként... Londonban egy újabb parádés szezont produkált, majd' minden mérkõzésén lõtt gólt a bajnokságban és a BL-ben is, néhány kisebb sérülése sem zavarta õt. Azonban sem a bajnoki aranyat nem sikerült megtartaniuk, sem a BL-ben nem tudtak még a legjobb nyolc közé sem kerülniük, azaz egy "elvesztegetett" évet tudhat maga mögött. A BL-kiesés után élesen kikelt a vezetõség ellen, mondván, meg kellett volna erõsíteniük a csapatot nyáron vagy legalább januárban, mert így képtelenség felvenni a harcot otthol a Chelseavel, Európában pedig a legjobbakkal.

Pedig Henryra nem lehetett panasz: a BL-ben 5, a bajnokságban 25 gólt ért el, amivel újra elhódította a legjobb európai gólvadásznak járó Aranycipõt, ezúttal Forlannal holtversenyben. A rasszizmus elleni kampány arcának választott futballista a szó szoros értelmében tarthatatlan volt, ha kedvvel játszott (ami valljuk be, nem mindig volt igaz reá nézve): az elsõ 19 fordulóban 16-szor volt eredményes, ezután tartott egy hathetes tûzszünetet, ám a következõ öt fordulóban kilencszer talált be, volt olyan hét amikor két mesterhármast is lõtt! Nem is csoda, ha fõleg Vieira távoztával egyre valószínûbb hogy Henry is hamarosan veszi kalapját: a Barcelona a hírek szerint igencsak élénken érdeklõdik iránta.

Angliában már David Beckham-szintû sztár: mint a Scotland Yard 2005 elején bejelentette, egy brit gengszterbanda Thierry Henry és terhes feleségének elrablását tervezte.