Thierry Henry(elsö rész)

Az Arsenalt szó szerintbe rúgta a Bajnokok Ligája fináléjába (5 gól a sorozatban), a brazilok elleni löbölésével pedig a franciákat a vb-döntöbe...
Íme az első rész az Ágyúsok játékosaival.
Első "alany" sokunk kedvence Henry!!

 -Thierry Henry mint párizsi kissrác. Hogyan képzeljünk el?

TH:Úgy, hogy mindig egy labda van a lába körül, és olyannak, akinak a pályafutását nagyban befolyásolta az apukája. Ha kellet, bátorított, de leginkább kritizált, én pedig igyekeztem a kedvében járni. Ma is jó érzéssel tölt el, ha visszagondolok arra, amikor egy-egy jobb mecsem után az autóhoz bandukolva már mesziről láttam a mosolyt az arcán. Ami azért olyan gyakran nem esett meg.

- Tizenhét évesen Monacóban minden szempontból új helyzetbe kerültél: Sonny Anderson személye miatt a pálya szélén találtad magad, míg a páyán kívül a csillogó életmódot kellet megszoknod.

TH:Jótékonyan hatott a karrieremre, lévén egy új poszt fortélyait kellet elsajátítanom, ugyanakor Sonnytól is rengeteg hasznos dolgot elleshettem. De elsősorban azt tanulhattam meg, hogy a dicsőség, a címlapok annak jutnak, aki befejezi a támadásokat. Csinálhatsz te bármit ott, szélen, elég, ha a center végén bepöcköli, és máris mannybe jut. Sonny mindig hálás volt csapattársainak, és én pedig megtanultam becsülni mások erőfeszítéseit. Manapság én szerzem a gólokat, de sosem feledem a többiek munkáját. És valahol igazságtalan, hogy hiába cselezel ki három embert, és adsz gólpaszt, azé az érdem, aki bepaszolja a végén.

-Kit tartasz a valaha élt legnagyob futbalistának?

TH: Hú, itt bizony sok szempontot érdemes figyelembe venni. Gyerekkoromban Marco van Basten volt az isten, de például egy másik generációnak, mondjuk az apukáménak Pelé. De ha konkrétan kell választanom a " ki minden idők legjobbja?" kérdésre, azt mondanám, Maradona. Pelét nem láttam játszani, Maradonát viszont igen, akiről mindent elmond, hogy a másodosztályból épp felkerülő Napoliba igazolva 2 bajnokit nyert, mihelyst elhagyta a csapat újra a outsiderek között találta magát. Aztán meg nyolcvanhatban nincs Maradona, Argentína aligha nyer világbajnokságot. Mert hát neki nem voltak olyan klaszsis társai, mint mondjuk Ronaldónak. Oké, szerzet ő nyolc gólt 2002- ben a vébén, na de nem olyanokat mint Maradona. Diego azt mondta, gyerekek, adjátok ide a labdát majd én berúgom. És így is lett. Nem a parkban, egy világbajnokságon.

-Szóval Maradona a példaképed?

TH:NEM. Az Apukám. Mint mondtam, igényes szülő volt, ha rúgtam két gólt, ő azt mondta, igen, de nem adtál gólpasszt, ha mindkettő megvolt, azért fedett meg mert nem játszottam elég jól. Sokan furcsálják, hogy góljaim után nem ünneplek önfeledten, ami csak azért van, mert belém nevelték, hogy sose legyek elégedet, hogy amit elértem , még nem elég, gyerünk tovább, tovább. Ha túl vagyok egy télleg csodálatos mecsen, akkor arra is gonolok, mi az, amit kihagytam, amit roszul csináltam.

Folytatás következik( második rész)

         Thierry Henry (második rész)

 -Már kétségtelenül a világ három legjobb labdarugója között jegyeznek. Mi kell ahoz, hogy valaki idáig jusson?

TH: A futball olyan játék, amelyben csakis az utolsó meccsed alapján ítélnek meg. Lehetsz a világ legjobbja, ha elszúrod az aktuális meccset, ha nem megy úgy, már jön a kritika. Lásd Ronaldinho vagy Rooney példáját. Szóval a tanulság az, hogy minden egyes meccsen bizonyítanod kel, mintha ez lenne életed premierje a futballszínpadán. -Akkor most feszegessünk kínosabb témát!

 A kilencvennyolcas vébé után a Juventusba igazoltál, ahol nem igazán sikerült megmutatnod a tudásod. Mi volt a baj?

 Th: Na, most ideje valamit tisztázni. Az ember emlékezetében úgy él, hogy nem sokat játszottam a Juvében, miközben szinte mindig a pályán voltam. Januárban landoltam Torinóban, mind a tizenhat hátralévő meccsen szerepeltem, tizenháromként kezdőként. Az utolsó öt-hat találkozón vagy gólt szereztem vagy gólpasszt, adtam. Az igaz, hogy néhány meccsbe beletelt, mire megszoktam az új rendszert, de hogy igazából miért hagytam el a Juvét, azt sosem árulom el, és bocsánat most se fogom.

 -Volt Juve játékosként mit szólsz a bundabotrányhoz? Éreztél bármi simlit akkortájt? Helyénvalónak találod az ítéleteket?

 Th: Nem, sosem gyanítottam semmit, és nem szeretek olyan dolgokról beszélni, amelyeket igazából nem ismerek. Akkor sem akartam megismerni a részleteket, amikor a Marseille-t megfosztották bajnoki címétől, lévén akkoriban nagy Marseille-drukker voltam, és az ilyesmi nagyon lélekrombolóan tud hatni.

 -No de jött az Arsenal, azonbanr első nyolc londoni meccseden nem sikerült betalálnod. Volt, hogy a stadionból is kirúgtad a labdát. Akadt olyan pillanat, amikor úgy érezted, neked ez nem fog menni?

 TH: Nem, nem jellemző rám az efféle hozzáállás. Edzettem, egyre többet és többet, aminek végül meglett az eredménye. -Van most az Arsenalban egy ifjonc, akit sokan hozzád hasonlítanak. Mondhatjuk, hogy Theo Walcott a jövő Thierry Henryja? TH :Nem szeretem az összehasonlítósdit, de hatalmas lehetsőség rejlik Theoban, remélem, bizonyít.

forrás:www.fc-arsenal.hu  By Eboue